Kossuth Lajos a magyar történelem ikonikus alakja. Élete csaknem egy teljes évszázadot ölelt fel és nagyon sok esemény tarkította ezt az amúgy sem szokványos életfolyamot. A fiatal ügyvéd előbb a vármegyéjében tűnt fel, hogy nem sokkal később az országgyűlés aktív szemlélőjeként és eseményeinek krónikásaként ismertesse meg magát. Lett belőle politikai újságíró, társadalomnevelő újító, reformer és szenvedélyes hazafi, ki ezért éveket töltött börtönben. Aztán lett szabadságharcos, bár nem olyan szenvedélyes és fejjel a falnak rohanó, mint számos neves kortársa. Végül akarva-akaratlanul forradalmárrá lett, majd egy szabadságharcot és egy országot vezetett hazánk kormányzójaként. Trónjától fosztotta meg a Habsburgokat, akik ezért rettenetes bosszút álltak a nemzeten, és rajta is. Élete második felében többé nem láthatta hazáját, három világrészben volt száműzött. Mégis olyan politikus volt, akivel a Világost követő évtizedekben még számoltak Európában.
A szerző nem hallgat el semmit az életéből: a kicsinységeket vagy vétkeket sem. Úgy tárja elénk történelmünk egyik legnagyobb alakját, hogy a nagysága mellett nem csak rokonszenves vonásai mutatkoznak meg. Egy ember küzdelmes életéről olvashatunk, amely olyannyira összefonódott Magyarország tizenkilencedik századi történetével, hogy azokat lehetetlen szétválasztani, hiszen Kossuth a száműzetés évtizedeiben is fontos szereplője volt a magyar közéletnek, beleszólt az itthoni politikába. Nem árt feleleveníteni, mi mindent tett a magyarokért, amikor mások – milliók! – a kisebb ellenállás, a meghódolás, a kibékülés felé mentek el. Egyedül Kossuth maradt az, aki volt.